BAMA

– Kezdjük a legfontosabb kérdéssel: biztosan játszani fog a Jászberény ellen?

– Igen, most úgy néz ki, hogy pályára lépek. Azt nem mondom, hogy a sérülésem a múlté, mert ebben a pillanatban, közvetlenül a tréning után is érzem, azaz fáj, de már nem annyira, hogy akadályozzon a játékban. Amúgy meg egy nagyon fontos meccs jön, úgyhogy ott a helyem a pályán, segítenem kell a csapatot.

– Az edzések még könnyítettek voltak?

– Igen, talán használhatjuk ezt a szót. Az elmúlt napokig jobbára konditermezés volt csak, mostanában álltam neki a labdázgatásnak.

  A szerb bedobó, Andrija Csirics (labdával) sérüléséig a pécsi csapat egyik legponterősebb kosarasa volt

– Ugye, nem felejtett el mindent?

– Na, az lenne csak az érdekes! Szóval nem, nem, tudom még, hogy hol a gyűrű, s hogyan kell bedobni.

– Ennek örülünk, mert az elmúlt találkozókon azért hiányoztak a pontjai.

– Azért ez nem olyan egyértelmű, hogy ha például szerdán, a Kaposvár ellen pályára lépek, akkor nyerünk. Szerintem a többiek azért elég jól pótoltak engem, ám az tény, hogy voltak olyan szituációk, amikor egyszerűen kevesen voltunk. Pláne így, hogy Eilingsfeld sem játszik. Amúgy szörnyű rossz volt Kaposváron: utálom a kispadról nézni a meccset.

– Ahhoz, hogy késő tavasszal se kelljen néző-szerepre átkapcsolni, most már nagyon meg kellene nyerni néhány meccset, mert különben még elúszik a rájátszás.

– Én biztos vagyok abban, hogy ott leszünk az első nyolcban. Őszintén szólva bele sem gondoltam abba, hogy lemaradunk. Nem számolgattam ki, de ha a hazai meccsek jelentős részét hozzuk, és nyerünk néhányat idegenben, akkor ott kell lennünk a felsőházban.

– Lépjünk egy kicsit vissza az időben! Amikor Szrecsko Szekulovics távozott a csapattól, sokan biztosra vették, hogy másnap már Ön sem lesz itt.

– Ez meg sem fordult a fejemben. Az egy dolog, hogy Szrecsko régi barátom, és imádok vele dolgozni, ám én profi kosárlabdázó vagyok, ebből élek, így ha elszerződöm valahova, akkor ott is maradok. Azért jöttem Pécsre, hogy elvégezzek egy munkát. Nekem teljesen mindegy, hogy a munkaadóm egy NBA-s csapat, vagy egy falusi egyesület – a munka az munka, ennyi.

– Azért, gondolom, nem bánja, hogy Csirke Ferenc lett a tréner.

– Persze, hogy nem. Egyfelől nem kellett új variációkat tanulni, hiszen Feri többé-kevésbé folytatta Szrecsko munkáját, másrészt emberileg is kijövünk egymással. Azt azért elmondom, hogy amikor Szrecsko elment, én azt hittem, hogy a gárda teljesen meg fog zuhanni, s tán szét is esik. Hogy nem így történt, az nagy mértékben Ferinek köszönhető. Ő jó érzékkel eltalálta, miket kell nekünk mondani, hogyan kell ránk hatni. Ennek is köszönhető, hogy megvertük a Paksot.

– S mi a helyzet Földi Sándorral?

– Ő nagy segítség. Jó szakember, ez nem kérdéses, ráadásul mivel beszéli az én nyelvemet, azonnal tudja fordítani azt, amit a vezetőedző kér. Így nincs semmi kommunikációs zavar. S bizony vannak szituációk, nem is ritkán, amikor nagyon fontos, hogy pontosan értsem, mit akar a trénerünk.