BAMA

Az nem volt szokatlan az utóbbi években sem, ha délszláv labdarúgók „özönlötték el” a klubházat az átigazolási időszak során. Sajnos a többség inkább szerencsevadász volt (menedzsereikkel együtt), mint komoly erősítésnek számító jó futballista, ezért csak kevesen ragadtak meg közülük a PMFC-ben. Most viszont egy orosz-grúz középpályás, Iraklij Kvekveskiri is piros-fekete mezbe bújhat, s ha Misjuk meggyőzi Várhidi Pétert, még litván játékosa is lehet a mecsekaljai klubnak.

– Pont ma jött meg a DVD-je, Várhidi Péter még megnézi, s ez alapján dönti el, hogy kell-e neki – mondta egyik pártfogoltjáról, a litván támadóról, Nyikolaj Misjukról a FIFA-licences menedzser, Paunok Péter, aki jó kapcsolatban van a pécsi klubbal, rajta keresztül érkezett ide például Győrből Cseri Tamás. – Hatalmas, 195 centis, jó felépítésű srác, aki litván U21-es válogatott, remélem még szóba jöhet a szerződtetése a PMFC-nél.
Dicséri a portékát, mint a jó eladó – pedig mi biztosan nem vesszük meg.

Arra viszont kíváncsiak vagyunk, hogyan talál olyan külföldieket, akik felkelthetik a magyar klubok érdeklődését: „Természetesen nem könnyű feladat olyan játékost hozni, aki erősítést jelent, és ennyi pénzért idejön. Aki ugyanis húzóember lenne egy magyar csapatban, az inkább Nyugat-Európába szerződne, mert tudja, hogy ott havi nyolc-tízezer eurót is kereshet. Persze a hazai csapatok is ilyenekre vágynak. A FIFA-licenc nagyon fontos, Magyarországon talán tizenöt embernek van. A külföldi partnerek, klubok, játékosok, ügynökök elsőre kit hívjanak fel itt, ha nem egy ilyen menedzsert?! Rajtuk keresztül kapok olyan információkat, hogy honnan és milyen külföldit lehetne elhozni.”

Persze biztosan az sem mindegy, milyen egy honi klub megítélése. Nyilván nem ártott, hogy híre ment: a PMFC-t egy tehetős üzletember, Matyi Dezső vásárolta meg, tehát ide érdemes játékosokat hozni, mert van pénz.

– Én csak a saját nevemben nyilatkozom, de ez az esetemben nem így van. Én azért dolgozom egy ideje szívesen a pécsi klubbal, mert sosincs gond a kifizetésekkel. És itt elsősorban a játékosok pénzéről beszélek. Sok a rossz példa. Én felelősnek érzem magam azért, hogy az általam képviselt futballisták olyan csapatokhoz kerüljenek, amelyekben meg lehet bízni. Ez főleg a külföldiek esetében nagyon fontos, hiszen teljesen kiszolgáltatottak – mondta a menedzser, akinek természetesen az átigazolási időszakok környékén van sok dolga.

– Napi kapcsolatban vagyok azzal a nyolc-tíz csapattal, akikkel dolgozom. Így amikor közeledik az átigazolási szezon, átbeszéljük, hogy milyen játékosra lenne szükség, és persze azt is, hogy mennyiért. Ha tudok olyant, aki megfelelne, megpróbálom összehozni a feleket.

További részletek a keddi Dunántúli Naplóban