BAMA

A Kossuth-díjas pécsi zenész közvetlen egyéniség, a szó szoros értelmében jó haver, bármikor bármiről megkérdezheti bárki, nyíltan, kendőzetlenül válaszol. Csak a környezete alakult át. Már nem a Pósa Lajos úti szülői házból indul a koncertekre, hanem egy Mecsek-oldali közel egyhektáros birtokról. Az új lemezét a saját stúdiójában készíti, s a zenekar sem az Olimpia Áruház alagsorában próbál, hanem egy akusztikailag tökéletes szobában.

  A stúdió kicsi és barátságos, mindenütt ferde falakkal. Az új Kiscsillag-lemez már teljes egészében itt készül

– A Kispál és a Borz pont egy éve búcsúzott el a közönségtől. Nem lesz nosztalgiakoncert?

– Meredélyen lakom, nem tudok itt bringázni, így hát Rátgéber Laci barátom meglepett egy szobakerékpárral. Ezt tekerem, de nagyon unalmas tevékenység, így szórakozásképpen végighallgattam közben az összes lemezünket. A Bálnák ki a partra albumunkat kicsit demónak érzem, sok ötlettel, de műszakilag gyengén megvalósítva. A legjobb lemezünk talán a Holdfény expressz volt, s bár a Velőrózsákat sose szerettem, technikailag a leggondosabb munka. Szóval tanulságos volt az újrahallgatásuk, ám az eszembe sem jutott, hogy össze kellene hozni a csapatot.

– Mi van most a többiekkel?

– Ábel, a dobos jött tovább a Kiscsillagba, „Dió” nekünk hangmérnökösködik, Kispi pedig most járatja be a Velőrózsák formációját.

– Milyen a zenésztárs szemével Kispál András új bandája?

– Ha a Kiscsillag első hónapjaira gondolok, akkor egyáltalán nem állnak rosszul. A Fishing On Orfűn hallottam őket, s bár a stílus, a zenekar még nem igazán kiforrott, Kispi kifejezetten klassz dolgokat csinál benne. Mi a Kiscsillaggal a rock felé mozdultunk el, a Velőrózsák pedig a pop felé. Úgy látom, van még mit küzdeniük, mert egyelőre nem elég karcos a hangzásuk.

– És mi van a saját hangoddal?

– Többek között A bogyósgyümölcskertész fiát visszük színre Háy Jánossal ősz elején a kaposvári színházban. Egészen a múlt heti Ördögkatlan Fesztiválig azt hittem, hogy nagyon le vagyok maradva, hiszen az írói instrukciók szerint harminc dalt kellett megalkotnom, ám én még csak tíznél tartok. Ott azonban János megnyugtatott: „Hát az elég! Nem kell mindenhová zene!”

– Úgy tudom, nagy kedvenced ez a Háy-kötet.

– Igen, mert a generációm kérdéseit fogalmazza meg egyéni hangon. Másrészt a történet is közel áll hozzám: a vidéki fiú a gitározás erejével meghódítja a nagyvárost.

– Az Ördögkatlanon ezen a beszélgetésen túl négyféle műsorban is szerepeltél.

– Ilyen valóban nem volt még a pályafutásom során. Minden működő projektem előkerült: koncerteztem a Budapest Bárral és a Kiscsillaggal, a Sator Quartettel és a megzenésített Lackfi-versek is elhangzottak. Emellett a Balatonparton és Székesfehérváron is volt a hét során három koncertünk, vagyis nem panaszkodhatom a magányra.

  A kert büszkesége egy hatalmas almafa, melynek minden egyes ágát több kilónyi gyümölcs húzza a földig

– Hogy halad az új Kiscsillag-lemez?

– Ragyogóan állna, ha nem döntöttünk volna úgy ismét, hogy átírjuk a számokat. Ugyanis sokkal  tudatosabban hangszereljük a dalokat, mint a Kispálban, mert a Kiscsillag igazi programzenekar. Talán azért, mert mindegyikünknek volt már saját bandája, így itt kevésbé szeretnénk egyedül meghatározni a megszólalásunkat. Lesz olyan nóta, amelynek már a nyolcadik verziójánál tartunk. Bízom benne, hogy ez a végső, hiszen már Ózdi Rezső is rábólintott, hogy jó. Ő közülünk a legkritikusabb. Mi vagyunk a lelkesek, ő meg a zenekar lelkiismerete. Megjegyzem, a koncertjáték mindig visszaigazolja a döntéseinket. Az ilyen félkész változatnál  élőben nem érezni a színpadon, hogy jó eljátszani.

– Mikor lesz így új CD?

– Addig még jön néhány koncert, köztük egy londoni, ahová mindenki viszi a családját is. Úgy számolom, úgy október-novemberre leszünk meg.

– Mi a helyzet a Bandi a hegyről szólólemezed folytatásával?

– Nem szeretnék a Kiscsillaggal átfedésbe kerülni. Alakulgat, de a munka java 2012-re marad. A következő esztendőben viszont a Kiscsillag-koncertek mellett  csak nyolc-tíz fellépést vállalok  egy válogatott akusztikus formációval. Utóbbit a jövő őszre tervezett önálló album tesztelésére    szervezem. Ebben a műsorban a Bandi a hegyről néhány száma kerül elő, egy-két új dal, meg pár átdolgozott Kispál és a Borz-nóta. Bár megjegyzem, az Ördögkatlanon előadtam három régi szerzeményt egymagamban, és nagyon szórakoztató volt. Lehet, hogy csinálok még ilyen beszélgetős, zenélős szobakoncertet is.

  Lovasi Andrásnak ha nem is hét, de három szilvafája van már, így volt mihez igazítani a Kusturica-dalt

– Stúdiót építettél a gyümölcsösben. Hogy viselik egymást?

– Az almafa például most éli fénykorát, roskadoznak a megénekelt szilvafácskák, időnként jól jön az erdő csendje és nyugalma is. Igyekszem megőrizni ezt a békét, a stúdió egyelőre csak takaréklángon működik, eddig összesen úgy féltucatnyi lemez készült itt. Bár a napokban rátaláltam egy elkötelezett hangtechnikusra, így hamarosan beindul a felvételi nagyüzem.