BAMA

Festésszag és tisztaság mindenütt, no meg a hatalmas festmények, új elrendezésben. Sárkány József művészettörténész akkor látta először a képeket, amikor 1974-ben ide jött főiskolára. Nem emlékszik, hogy elsőre milyen benyomást tett rá az anyag, ám azóta a fél életét Csontváryval töltötte.

– A gyönyörködés mellé természetesen betársult a feladat is. Nevezetesen, hogy helyzetbe hozzuk a festményeket, ami azt jelenti, hogy igyekszem minél jobban megismertetni őket a széles közönséggel. Máig kérdés, hogy Csontváry miképp ízesül a magyar és az egyetemes művészettörténetbe, és persze az is, hogy mit lehet tenni méltóbb nemzetközi elismertetéséhez.

Sárkány József azt magyarázza, hogy egy külföldi életmű-tárlat szinte lehetetlen, mivel a hatalmas méretű Baalbek és a Mária kútja nem szállíthatóak, ő legalábbis nem vállalná a kockázatot. Ugyanakkor épp a közelmúltbéli szegedi kiállítás bizonyítja, mekkora érdeklődés van a festő iránt: két hónap alatt 23 ezren látták a Csontváry-képeket a Tisza partján.

– Ez a siker felerősítette a fővárosi lobbit is, hiszen sokan vannak, akik úgy gondolják, ennek a kiállításnak Budapesten lenne a helye... Ezért kell nekünk mindent megtenni, hogy méltó körülményeket biztosítsunk a képeknek.

És vajon a szakembernek van-e egyetlen kedvence?
– Talán Az Olajfák hegye Jeruzsálemben: lírai, bensőséges, festőileg gazdag és részletes, ugyanakkor mégis pompás egész.