BAMA

– A csapat frontembere Tarnai Balázs, aki féltve őrzött kincsét úgy mutatja be: ez a rezonátorgitár.

– Ilyen hangszerből jó, ha van öt az egész országban. Bátran kijelenthetem, önálló élete van, ha megszólal. Mivel fémtestű, így gyönyörű, rezonáló hangokat ad, sokkal hangosabbat, élesebbet, mint az akusztikus testvére, és természetesen elektromos erősítés nélkül. Az sem mindennapi, hogy nincs két egyforma belőle. Amerikában készül, személyre szabottan, külön megrendelésre. Persze az egyediségnek megkérik az árát, az enyém például négyezer dollárba, több mint 800 ezer forintba került.

– Azt mondják, a blueszenére születni kell.

– Inkább csak hagyni kell, hogy testet-lelket átjárjon a zene. Én középiskolásként csöppentem bele a Nevkóban. Az akkor végzős Kamarás Ivánék ugyanis óriási pezsgést indítottak el az iskolában, mindenki együttest akart alapítani. Én meg gimnazistaként ösztöndíjjal egy évre kikerültem Amerikába, ahol körbejártam az államokat, s rengeteg meghatározó zenei élményben volt részem.

– Ettől még lehetne Madonna- vagy Michael Jackson-rajongó is.

– Az egyik befogadó családnál dobolni, a másiknál gitározni tanultam, hol milyen hangszer volt a sztár. Aztán Iowában jött az áttörés, egy házibulin hallottam először szalagról Eric Claptont gitáron bluest játszani, s rögtön belehabarodtam a muzsikájába. Elkezdtem utánozni a játékát, mert teljesen átjárt ez a szívből és lélekből táplálkozó zene, ami az előadó személyiségét is feltárja.

– Pedig azt mondják, a blues a negyven fölöttiek zenéje.

– Van a csapatunkban huszonéves is. Zanzásított érzelemvilág ez, egyszerűen, valósághűen tálalva. Persze úgy szervírozva, hogy közben elmondjuk az egyéniségünk lényegét. Szerintem egyébként egyetlen műfaj sem korfüggő, a blues pedig éppen attól blues, ahogy a fiatalok ma is tombolnak rá: a varázslata a dal és a hallgatóság összefonódásában rejlik.

Civilben villamosmérnök, s több nyelven beszél

Tarnai Balázs 1974-ben született Budapesten, de Pécsett él kisgyerek kora óta. A Jókai úti általánosba járt, majd a Nevelési Központ Gimnáziumának angol kéttannyelvű osztályában érettségizett. Eközben egy évet töltött ösztöndíjjal az Egyesült Államokban, ahol családoknál elszállásolva körbejárta az országot. Németül, angolul beszél, villamosmérnökként dolgozik az E.ON Dél-dunántúli Áramhálózati Zrt.-nél. Nős, két fia van, István 7, Péter 4 esztendős.